2016. július 11. | | Olvasási idő kb. 3 perc Épp az idén ünnepelte huszonegyedik születésnapját a bajai halászléfőző fesztivál. 1996-ban a város fennállásának háromszázadik évfordulója...
Files in this item University Computers szakdolgozat pdf 758. 6Kb The following license files are associated with this item: Creative Commons This item appears in the following Collection(s) Hallgatói dolgozatok (Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet) [267] A Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet hallgatói dolgozatainak gyűjteménye Except where otherwise noted, this item's license is described as Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2. 5 Magyarország Items in DEA are protected by copyright, with all rights reserved, unless otherwise indicated. Felhívjuk felhasználóink figyelmét arra, hogy a DEA "Egyetemi IP" és "Könyvtári számítógépek" elérési szintű dokumentumai kizárólag oktatási, kutatási, valamint saját tanulási célokra használhatóak fel, azt nem oszthatják meg az interneten és nem terjeszthetik. A dokumentum és a pdf megjelenítő védelmének megkerülése (másolás, nyomtatás, letöltés korlátozása) tilos.
Aznap késő estig a mezőkön bandukolt a két Witman fiú. A történtekről nem esett szó. A nagyobbik azt mesélte, hogy a levegőben lények laknak, amelyek az emberekhez hasonlítanak, s ha enyhe szél fúj, érezni, mint úszik a testük a levegőben. Azután megálltak, behunyták a szemeiket, és kiterjesztették karjaikat. Az idősebb fiú azt állította, hogy hatalmas, puha testü légi aszzonyokimbolyognak körülötte, és a hátukkal és mellükkel az arcához érnek. Néhány perc mulva az öccse jelentette, hogy szintén érzi az asszonyokat. Otthon, az ágyban is még a lég asszonyiról beszélgettek. Be is jöttek. Nesz nélkül siklottak be, Az ablaküveget alig érintették bársonyos hátukkal, és lebegve, úszva odanyújzóztak melléjük a paplanra, a vánkosra. A nyakukat odahajtották a fiúk szájához és arcához, majd ismét továbbcsúsztak ernyedt, lusta és mégis könnyed mozdulatokkal. Egész éjszaka velök maradtak a szobában. Összefogóztak hajladozva, mosolygó arccal lebegtek az ablak felé, majd újra feléjük kúsztak, reájuk feküdtek, és hozzájuk simultak.
Csáth Géza művészete többször is újjáéledt, feltámasztására az első világháború után unokatestvére -Kosztolányi Dezső -, majd a második világháború előtt Bóka László, legutóbb, a hatvanas évek első felében Illés Endre vállalkozott. Mindannyiszor baljós világpolitikai események előjelei látszottak időszerűvé tenni novelláinak nyomasztó, hátborzongató atmoszféráját. Csáth Géza novellái szűkszavúan és "tárgyszerűen" szerkesztett alkotások: az elmeorvos-író sebészre valló pontossággal hatol a kamaszlélek mélyére, feltárva a serdülő természetes bájával keveredő kegyetlen és féktelen indulatokat, a felnőtt világ "leképezésének" kiszámíthatatlan következményeit (Anyagyilkosság, A kis Emma halála. ) Hibátlanul diagnosztizálja az elmebetegség észrevétlen lopakodását és elhatalmasodásának folyamatát (Dénes Imre), az ópiumszívás saját tapasztalatai árán megismert mennyei gyönyörét és pokoli utóhatásait (Ópium). Legkedvesebb írásainak tárgyait a gyermekkorból meríti: meseszerű elemekkel elegyített emlékképek (A varázsló kertje), gyerekszerelmek ábrázolásai formájában (A Vörös Eszti), ámbár a gyermekkor iránti nosztalgiája néha lidércesen kínzó álomvíziók képében ölt novellatestet (A béka).
CSÁTH GÉZA (1888-1919)... 1919. szeptember 29-én dr. Brenner József regőci községi körorvos pisztolylövéssel megölte feleségét, megmérgezte magát, és felvágta ereit. Az odasiető szomszédos orvos megmentette, és beszállíttatta a bajai kórházba. A kórházból azonban megszökött, és kifutott a vakvilágba. Két falu közt jugoszláv határőrök feltartóztatták, akkor gyorsan ölő mérget vett be és meghalt. - Ennyi a rendőri hír. Ami mögötte van: egy író tragédiája, akinek a lelkét már korábban elpusztította a morfinizmus, holott már sihederként a legjelentékenyebb novellisták közt tartotta számon a novellairodalomban oly magas színvonalú magyar kultúra, és aki - ha másként fordul az életútja, s nem pusztítja el magát, már rég élőhalottként harmincegy éves korában - a század egyik legnagyobb, talán éppen "a" legnagyobb prózaírója lehetett volna. De korábban még arra is lehetősége lett volna, hogy nagy tudós legyen, professzorai egykor ezt várták el tőle. És voltak olyanok is, akik benne látták a korszak legértőbb zenekritikusát, hiszen ez a morfinista orvos, ez a korábban ünnepelt író, ez a még korábban nagy reményű pszichológiatudós közben mint zeneesztéta először fedezi fel és hirdeti Bartók és Kodály nagyságát és jelentőségét.
Ekkor szabadul el a démon. A önkábító szenvedély elhatalmasodik, többé nem lehet megállítani. Idegbeteg lesz tőle. És hiába szerelik le alkalmatlanság címén, nincs többé visszaút. Falura megy körorvosnak, de alig tudja ellátni gyógyító hivatását, a szerető feleségben, aki megpróbálja felvenni a küzdelmet a biztos pusztulással, már ellenséget lát. Nincs többé szerelem, nincs többé alkotás, nincs többé munka, már csak morfium van. Majd jön az általános összeomlás. De Csáth Gézának már nincs köze az eseményekhez. Vesztett háború, forradalmak alig-alig érkeznek a tudatáig. Ha éppen nincs a gyilkos kábulatban, maga is tudja, hogy számára mindennek vége. Így következik be azután a tragikus utolsó nap, a rendőri hír: Brenner doktor megöli feleségét, nekifut a vakvilágnak, és véget vet saját életének. Nem tudjuk, mivé nőhetett volna, de az is bizonyos, hogy életműve így sem torzó. Amit írt, klasszikus öröksége irodalmunknak. Így is odatartozik a Nyugat nagy nemzedékének új magyar irodalmat teremtő nagyjai közé.