Benedek Elek Jégország Királya
János még talpra állott, de érezte, hogy vége az életének. Először a lábujjhegyei fagytak jéggé, azán az egész lába, a lába szára, mind följebb-följebb. Mikor már a fagyás az övéig ért, eszébe jutottak a törpék, hátha ezek segíthetnének rajta valamit, kivette a sípját, s füttyentett. Mindjárt ott termett a három törpe. Kérdezte az idősebb: - Mit parancsolsz, te szegény legény? - Azt, hogy menjetek el az áldott Nap szállására, ott van Vörösország szélén! S mondjátok meg neki, könyörüljön rajtam, mert különben halál fia vagyok! Ahogy ezt a szót kimondta, a fagyás a szájához ért, aztán a feje tetejére, s ott maradt egy helyben, mintha odacövekelték volna. A jegesmedve lefeküdt melléje, s úgy búsult szegény, hogy az ő jólelkű gazdájának így kell elvesznie. Ezalatt a törpék addig mentek, addig keresgéltek, míg rá nem találtak a Nap szállására. Mondják a Napnak a János üzenetét. Azt mondja a Nap: - Jól van, jól, csak ne alkalmatlankodjatok annyit! Azt hiszitek, olyan könnyű kitérni az utamból?
Benedek elek jégország királya and beyond
- Van esze, hogy nem Jégországba - mondá a második. - Na, én ott király sem szeretnék lenni! - mondá a harmadik. De már erre János felugrott, s rájok rikkantott: - Pedig az akarok lenni, atyafiak, akármit beszéltek! Hát ti is oda valók vagytok? - Csak voltunk, de megszöktünk - mondák a törpék. - Ejnye, pedig szerettem volna, ha visszajöttök velem, s kalauzoltok. A törpék azt mondták, hogy a világ kincséért sem, hanem, ha a szakállukat leolvasztja, akkor éppen odáig kalauzolják. (folytatjuk)
Gondolta, ez ugyan nem nehéz, s elbírja. Aztán Istennek ajánlotta a medvét, nekiindult a hegynek. Hét nap s hét éjjel mindig ment, s még csak a közepe táján volt a hegynek. Akkor azt mondta János magában:,, Na, már elég volt a tréfából, egy kicsit ledűlök. " Leheveredett egy fa alá, s úgy elaludt, mint a bunda. De egyszer csak arra ébred föl, hogy valami erős melegség süti a hátát. Megfordul, s hát valaki nagy tüzet rakott melléje. Csak félig nyitotta ki a szemét, s úgy nézte, hogy vajon miféle emberek vetődhettek ide. Nézi, nézi, s hát három törpe, mind a három tetőtől talpig nagy bundában. Volt szakálluk is, mégpedig hétsinges, csupa jégből. A törpék elkezdtek diskurálni. Mondta az első: - Hej de jó ez a tűz, meglátjátok, hogy mindjárt leolvad a szakállam! Mondta a második: - Csak már leolvadna, de én attól félek, hogy a tűz sem olvasztja le. Mondta a harmadik: - Boldog ember lehet, aki itt alszik, annak nincs semmilyen szakálla. - Vajon merre iparkodhatik ez az ember? - kérdezte az első.
- Benedek elek jégország királya tro
- Benedek elek jégország királya en
- Nézze meg a One-Punch Man 2. Évad Epizód 7 7. Rész HD ingyenes TV-műsorokat
- Familysearch használata
- Benedek elek jégország királya remix
- Hát aztán mi szeretnél lenni? - kérdé a király. - Én bizony azt gondoltam, hogy jó volna királynak lenni. - Ú-úgy-e te! Azt hiszed, az olyan könnyű? Hej, fiam, nehéz hivatal az! Csak tudja, ki próbálja. - A'már igaz - mondá János -, de én azért megpróbálnám. - Jól van - mondá a vörös király -, mondok neked valamit. Nekem nincs fiam, csak egyetlenegy leányom, de erre nem szeretném hagyni az országot, mert gonosz a szomszédunk. Hallottad-e már hírét Jégországnak? Ott van az a világ végén, még azon is egy sánta arasszal túl. Ennek az országnak a királya már sok borsot tört az orrom alá. Egész életemben arra törekedtem, hogy elfoglalajam az országát, de nem lehetett, mert ahány katonát odaküldöttem, az mind jéggé fagyott. Egy egész ármádiám áll ott megfagyva, egy tapodtat sem tudnak mozdulni a helyükből. Hej, hány herceg vállalkozott már, hogy így, hogy úgy elfogják a jégkirályt, minden katonáját, de még egy sem tért vissza! - No, hát majd visszatérek én! - mondká János. - El se menj, fiam, hiába!
Ment, mendegélt, hegyeken-völgyeken által, hetedhét ország ellen, s addig ment, amíg egy nagy fekete városba ért. Itt lakott Feketeország királya. Nem sokáig gondolkozott, bement a palotába, egyenest a hopmesterhez. Köszönté illendőképpen: - Adjon isten jó napot, hopmester úr, hát hogy s mint szolgál a drága egészsége? - Isten hozott, te szegény legény! Én megvolnék úgy-ahogy, de te mi jóban jársz itt? - Én bizony - felelé János -, azért jöttem, hogy megkérdezzem, nem volna-e szükség királyra. Nagyot nézett a hopmester, szeme-szája tátva maradt, de úgy, hogy bemasérozhatott volna rajta egy regiment katona. Mondá János: - Hát ne csodálkozzék, hopmester úr, ez nem tréfabeszéd! De most már a hopmester akkorát kacagott, hogy a palota megcsendült belé. - Na hiszen, éppen jó helyen jársz itten. Tudod-e, hogy a királynak annyi gyermeke van, mint a rosta lika, még eggyel több? Azt sem tudjuk, melyiket tegyük meg királynak. - Hát hiszen jól van - mondá János -, akkor az Úristen áldja, szentelje meg kigyelmedet, hopmester uram, én megyek egy országgal tovább!