2016. július 11. | | Olvasási idő kb. 3 perc Épp az idén ünnepelte huszonegyedik születésnapját a bajai halászléfőző fesztivál. 1996-ban a város fennállásának háromszázadik évfordulója...
Csokonai versei az előbb említett sajátosságokat mutatják, s így válnak az európai szentimentalizmus részévé. A Magánossághoz A költemény életrajzi hátterében a Lilla-szerelem vége, a kicsapatás, az állásnélküliség munkál. A vers címében nemcsak az élethelyzetét magányosságát rögzíti, hanem a társadalomból való kivetettség élmé nyéből a költő igyekszik erényt kovácsolni; azaz "a semmiből a világokat teremtő" poéta k épe is megjelenik a műben, s így a magány az ihlet, az alkotás forrása lesz. 1. versszak: a Magány istenasszonyának megszólítása, hívása. (Verseinek jellemző sajátossága ez: elvont fogalmakat istennőként, múzsaként szólaltat meg. ) 2-3. versszak: a Magány lakhelyének leírása, tájfestés. Pazar képekben mutatja be az a természetet, ahogy a Magány rátalált. Itt min den nyugodt, csöndes, gyönyörű, hasonlít a paradicsomi Éden kertjéhez. Azért ábrázolja ilyen szépnek, hogy az ide való menekülést vonzónak mutassa be. Ugyanakkor nemcsak leírást ad, hanem arra is utal a sorokkal, hogy a Magány szépségét csak az veszi észe, aki erre fogékony, és ez csak művelt ember lehet, vagy művész e mber.
(szentencia) 4- 5. versszak: Éles ellentétben áll az előző résszel a nagyvilág bemutatása, ahol minden zajos, lármás, durva és mindent félelem, szomorúság hat át. Azokat a negatív emberi tulajdonságokat, társadalmi jelenségeket, helyszíneket sorolja fel, amelyeket a Magány elkerül. 6-7. versszak: a Mag ány áldás, hisz az alkotás forrása. E szakasz ban a szentimentalizmus, illetve a romantika egyik alapelvét fogalmazza meg, az új, eredeti műalkotás megteremtésének az igényeit. Mondh atjuk, ars poeticát fogalmaz meg mintegy vitatkozva Kazinczyval -, a költő úgy ír verset, hogy nem idegenből vesz át. hanem magából teremti művét. Tehát a költő Istenhez hasonló zseni, aki képes a teremtésre. 8-9. versszak: Ezután visszatér a Magány megszólításához, aki békét, nyugodt életet ajándékoz neki. Összehasonlítja a magány értékeit a színes világ látszatértékeivel, s végleg szakít ezzel a társadalommal. 10-11. versszak: Szembesül a halál tényével. Itt azonban a halál nem rémisz tő számára, ugyanis általa megszabadul a világi szenvedésektől.
B ► Busts of Mihály Csokonai Vitéz (1 C, 5 F) M ► Monuments and memorials to Mihály Csokonai Vitéz (3 C) T ► Things named after Mihály Csokonai Vitéz (14 C, 3 F) V ► Julianna Vajda (1 C, 2 F) Media in category "Mihály Csokonai Vitéz" The following 13 files are in this category, out of 13 total. 39. Csokonai Vitéz Mihá 1, 724 × 2, 754; 950 KB BCsokonai Vitéz Mihá 585 × 770; 339 KB Csavar színház - Ghymes Fesztivál, 4, 320 × 3, 240; 5.
Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez A tavasz Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz Csokonai Vitéz Mihály: Tél Elérkeztél hát, óh didergő december, Mert decembert vett rá minden okos ember. Mormoló szelei a hideg északnak A ház ereszére jégcsapokat raknak. A vizekre, ámbár a vízi istenek Haragusznak, márvány hídat építenek. A sík mezőségen hóhalmok épűlnek, Bár tavasszal vízzé válnak s öszvedűlnek. Elmegy a víg hajnalt köszöntő pacsirta, Melynek köszöntőjét a Teremtő írta. Sötét üregibe a mély barlangoknak Búvóhelyt keresnek a vadak magoknak. A farkas, a róka együtt hébe-hóba Az erdőre mennek együtt prédálóba. A bagoly a fagyos fa hideg odvában Keservesen huhog szűntelen búvában. A varjak, e télnek madari, a tornak Örűlvén, mihozzánk a városba forrnak. Az ember a Bakhus innepét szenteli, Kulacs az óldalán, tokajival teli. Így, noha truccára a kegyetlen télnek, Az emberek öröm s nyájasság közt élnek. Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz Csokonai Vitéz Mihály: Egy rózsához Az estve Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz Csokonai Vitéz Mihály – Édes keserűség Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz Csokonai Vitéz Mihály: Az estve Csokonai Vitéz Mihály: Léthe Zsugori uram Csokonai Vitéz Mihály – Zsugori uram Csokonai Vitéz Mihály: Magyar!